A fejlesztő értékelés a tanulók fejlődésének és tudásának gyakori, interaktív módon történő értékelését jelenti. Célja, a tanulási célok meghatározása és a tanítás azokhoz igazítása. (OECD)
Először is fontos, hogy
gyakori tevékenységről van szó, nem csak félévente, évente előforduló
eseményről. Ebből következik, hogy az iskola 1-2. osztályában alkalmazott
félévi, év végi szöveges értékelés nem tekinthető fejlesztő értékelésnek.
Másodszor ez egy interaktív folyamat, melyben a diák is aktívan, a
tények, adatok alapján véleményt nyilvánít. Harmadszor, a fejlesztő értékelés
alkalmazásának értelme, hogy a tanulási cél ne csak világos, a diák által
megfogalmazott, elfogadott legyen, hanem az értékelési tapasztalatok
alapján szükség szerint változzon, alakuljon. E három elem segítségével
különböztethető meg a fejlesztő értékelés a diagnosztikus értékeléstől.
Közvetlen céljuk hasonló, az egyén aktuális tudásához igazított tanulási
folyamat biztosítása. A diagnosztikus értékelés „ítéleteit” a pedagógus hozza
meg, jól bemért feladatok alapján dönt arról, hogy kinek milyen tudásbeli
hiányai vannak.
A fejlesztő értékelés a tanulás folyamatát támogatja, melyben a diák is aktív, célkitűző szereplővé válik, és különböző tények, bizonyítékok alapján értékelni is tudja tanulása eredményességét. A tanulásról való gondolkodás, az önreflexió fejlesztése fontos eleme a fejlesztő értékelésnek. Ennek számos módja lehet, az egyik ilyen például a két tanítási óra közötti szünetben folytatott tanár-diák beszélgetés is.
A diákok aktív közreműködését, a saját tanulásukért, fejlődésükért érzett felelősség kialakítását segítheti egy hetenként áttekintett napló. Ez a napló lehet például dupla oldalú, mely egy-egy hetet jelenít meg. Az egyik oldalon a naponta kapott házi feladatok, a szemközti oldalon pedig az egyén szempontjából fontos feljegyzések vannak. A tanulásfejlesztés szempontjából az utóbbi oldal, a tanulói megjegyzésekre, a saját tanulással kapcsolatos reflexiókra és célkitűzésekre fenntartott hely a legfontosabb. Idekerülnek azok az észrevételek, hogy a hét folyamán mit/miért volt könnyű/nehéz megtanulni, milyen tanulási mód vezetett/nem vezetett eredményre, mi volt érdekes, mi zavarta a tanulást.
A hagyományos értékelési formáról a fejlesztő értékelésre nem lehet egyik napról a másikra áttérni. A diákoknak, a szülőknek, a pedagógusoknak és magának az intézményeknek is meg kell tanulniuk ezt az értékelési formát. A diákok tudnak talán a legjobban és leggyorsabban alkalmazkodni, de nekik is hosszabb idő kell annak megtanulásához, hogy reálisan értékeljék magukat, valamint véleményt tudjanak alkotni saját tanulási eredményükről.
A pedagógust érdekeltté kell tenni abban, hogy hajlandó legyen részt venni saját gyakorlata megváltoztatásának hosszú és fáradságos folyamatában. Azt kell megmutatni, hogy neki is jobb, ha változtat eddigi gyakorlatán, mert a fejlesztő értékeléssel eredményesebbé válik a gyerekek tanulása. Fontos, hogy az új gyakorlat bevezetéséhez a pedagógus megfelelő segítséget kapjon, megismerje, hogy milyen módszereket, eljárásokat, eszközöket, milyen gyakorisággal alkalmazhat stb. Először csak egészen kis lépésben célszerű haladni, a legegyszerűbb eljárással kezdeni, és fokozatosan lehet újabb és újabb feladatokat bevezetni. Az új módszer alkalmazására a pedagógusnak fel is kell készülnie. A változtatás konkrét tartalmainak, eljárásainak teljességét általában a próbálkozások megkezdését követően érdemes a pedagógusokkal megosztani, megbeszélni, amikorra már fogékonnyá váltak azok „finomságaira” is.
A fejlesztő értékelés bevezetése, alkalmazása nem egyszeri elhatározás kérdése, és nem valósítható meg szimpla „bevezetéssel”. Hosszú, akár 3-5 évig tartó folyamat, mely sok türelmet, kitartást igényel, hogy egy-egy intézmény biztonsággal mozogjon az alkalmazás területén.
A legújabb
kutatások bebizonyították, hogy a hagyományos tanulási formák nem felelnek meg a
társadalom igényeinek, a megoldást pedig egy kompetencia alapú,
kritériumorientált pedagógia bevezetésétől várják.
A kooperatív tanulási forma 4-6 fős kiscsoportokban végzett tevékenységén alapul. A tanulók a csoportokban közösen oldják meg a feladatokat, így a felelősségvállalás is közös az esetleges hibákért, rontásokért, valamint a sikereknek is együtt örülnek. Ez a módszer a konstruktív tanulási elméletre épül, ami azt jelenti, hogy a tanulás, az új ismeretek elsajátítása alkotó folyamat, azaz konstruktív. A kooperatív tanulási formák alkalmazása során a tanári szerep is megváltozik, már nem csak ismereteket közöl, hanem segíti, támogatja, irányítja a tanulókat, velük együtt dolgozik, mint munkatárs vesz részt a csoport munkájában.
A kooperatív tanulási módszerek profi szintű elsajátítása, alkalmazása lehetővé teszi, hogy a különböző képességű, tudásszintű, felkészültségű és érdeklődésű tanulók egyéni, személyre szabott tanulási módszereket használjanak.
A kooperatív tanulás egyik nemzetközi szakértője Norm Green. Szerinte a kooperatív tanulás nemcsak módszer, hanem annál sokkal több, filozófia is. A kooperatív életszemlélet kölcsönös tiszteletre épül, kölcsönös együttműködést jelent, a tanulók egyéni teljesítményét állítja előtérbe. Nem a versenyzést, a versenyszellem kialakulását hangsúlyozza, a tanulók nem akarják egymást legyőzni, túlszárnyalni.
Még a 70-es években végeztek az Egyesült Államokban egy oktatási kísérletet: a bevándorló mexikói gyerekek szegregált intézményekben tanultak. A diszkriminációnak ezt a fajtáját feloldandó „vegyes” iskolákat, osztályokat hoztak létre. Az integrációs folyamatok nem indultak be „maguktól”, jelentősen tetten érhető volt a szeparáció. Ennek feloldására úgynevezett mozaik csoportos foglalkozásokat (ennek későbbi megfelelője a kooperatív tanulás) dolgoztak ki a pedagógusok. Az eredmény döbbenetes volt: a csoportmunkában egymásra utalt gyerekek egymás között felosztva a munkát, toleranciával, segítőkészséggel, kooperatív módon sajátítottak el új ismereteket, készségeket. Egy-két nap múlva már együtt játszottak fehér társaikkal az iskola udvarán. Az akkori kísérletvezető így nyilatkozott: az eredmény olyan látványos és kézzelfogható, hogy azt várnánk, holnaptól kezdve a világ összes iskolájában alkalmazzák a mozaik csoportos tanítást.
A szakmai innováció noha felismerte a kooperatív tanulásban rejlő lehetőségeket, ennél sajnos jóval lassabban terjed a közoktatás színterén.
A kooperatív tanulással kapcsolatos leggyakoribb tévhitek:
A szociális kompetencia fejlesztésére alkalmazzák. Nem ez az egyedüli célja, a kognitív és a szociális képességek együttes fejlesztésére törekszik.
A hagyományos módszereket szeretné felváltan. A kooperatív tanulási formák nem felváltani akarják a hagyományos módszereket, hanem kiegészíteni.
A kooperatív tanulási órán csökken a tanár szerepe. A tanár szerepe csupán megváltozik, ami nem szerepcsökkenést jelent.
A kooperatív módszerek alkalmazásához sok felkészülés, előkészítés szükséges, valamint nagy odafigyelést kíván. A fáradság viszont megéri és idővel meg is térül: csökken a diákok idegenkedése a tantárgyakkal szemben, a gyengébb tanulók szóhoz jutnak, aktívabbá válnak, és a tanulók olyan képességeket fedeznek fel önmagukban, melyek korábban rejtve maradtak.